Skoda Superb 1.9 PD TDI teszt

Sose gondoltam volna, hogy még újra átélem azt az érzés, mikor réges-régen a tuningolt Skodánkkal a Ladásokat megőrjítettük, mert nem bírtak minket lehagyni, vagy éppen utolérni. Ez a párharc annyira gyönyörü volt, hogy későbbi Toyotánkra is a Skoda emblémát ragasztottuk, amit bizony jó néhány Zsiguli tulajdonos komolyan vett. Ekkor jelent meg ugyanis a Favorit és mindenki azt hitte, ezzel van dolga, márpedig egy 1500-öst csaknem érhet akkora szégyen, hogy lemarad a cseh gyártmánytól. Akkortájt láttam Lada motort megfőni autópályán és rengeteg Opelt, vagy más nyugati csodát megszakadni csak azért, hogy megelőzzön. Amikor már egyre több nyugati autó árasztotta el hazánkat, azt hittem Skodával kapcsolatban sosem élem át még egyszer ezt az érzést, de csalódnom kellett.

A csehek ugyanis ismét készítettek egy olyan autót, amely felborzolja a kedélyeket, sőt talán a testvér Volkswagen tulajdonosokra van a legnagyobb hatással. Ha városban megelőztem egy újabb Passatot, biztos lehettem benne, hogy hamarosan ismét elém akarta gyötörni magát, még ha addig nem is sietett. Hiszen, hogy néz az ki, ha egy Skoda lehagy, de a Mercedes és Audi tulajdonosok is megkergültek elég gyorsan, ha lehagytam őket. Autópályán szintén elég sok embernek akkor vált sürgőssé a dolog, miután meglátta hátul a márkát. Összességében nagyon élvezetes volt így vezetni. Természetesen azért, mert ez az autó nagyon sokra képes, néhány embernek talán sikerült bebizonyítanom, hogy ez már nem az a Skoda.

Sőt mondhatnám azt is, hogy egyátalén nem is az, inkább egy Volkswagen. Lényegében minden arra emlékeztet, de ezen már nem kell meglepődni, mert az is. Mivel egy konszernen belül vannak, a tervezők a már jól bevált elemeket hozták össze ebben az autóban. Egy hosszított Passat padlólemez, rá egy kicsit Passat-os, egy kicsit Octavia-s karosszéria, a motortérbe pedig a nagyon sikeres 1.9 PD TDI erőforrás, ez a siker receptje. Legalábbis ezt remélik a Skodánál, és mindezt egy nagyon vonzó árral próbálják meg megfejelni. Így nem is csoda, hogy a hazai bemutatón az is elhangzott, hogy itthon az autó átrendezheti a céges autók piacát. Ennek azonban azért van egy komoly akadálya, valljuk be a márka hírneve még mindig nem vetekszik a nyugati márkákkal, csak az ára az, ami vonzó. Őszintén bevallva először én is úgy közelítettem az autóhoz, hogy ez "csak" egy Skoda, és nem bíztam benne, hogy konkurenciája lehet akár egy VW-nak is.

Kellemes, szép forma

Aztán már az első találkozás kicsit megingatott, mert a hatalmas méretei és a szép, erőtől duzzadó formája miatt máris tetszeni kezdett az autó. Tényleg van benne valami, hogy állandóan a Passathoz és az Octaviához hasonlítják, hiszen oldalról tiszta Passat, hátulról pedig Octavia. Elölről már szerintem összetéveszthetetlen, de biztos vannak, akik másképp vélekednek. Mindenesetre nagyon magabiztos kinézetü orr részt faragtak a formatervezők, ennek köszönhetően sokan lehúzódtak előttünk. Oldalról számomra a hosszan elnyújtott tetővonal és a nagy hátsó ajtók tetszettek, mert ezeken a beszállás gyerekjáték. Hátul a jól látszó széles kerekek, és a hirtelen beszükülés fogott meg, de az Octavia lámpatest nem volt az igazi, találhattak volna egy másik kiképzést is. Az autó színvonalát tovább emeli, hogy az ajtók lágy puffanással záródnak és nagyon finoman járnak.

Játszótér

Ha a külső méretekre a nagy jelzőt használtam, akkor a belsőre csak a hatalmas illik, mivel bent hihetetlen tér van. Eleve a nagy ajtók miatt sima a bejutás, de belül még lazább a helyzet. Az első üléseket a 183 centis magasságomhoz állítva hátul akkora lábtér van, hogy gyerekek akár játszhatnak is ott, vagy a hátul ülő keresztbe tett lábbal utazhat. A kényelem érdekében hátul még lehajtható könyöklő is van, bár az ajtókárpitok is pont jól tartják az alkart, ha arra kívánnunk dőlni. Elöl szintén elég jó a térkínálat, bár ott azért vannak gondok is. Ilyen például, hogy az ülés nem nagyon tud hátrébb csúszni, tehát két méter felettieknek nehéz kényelmesen helyet foglalni, de az sem tetszett, hogy az ülések elég kemények. A vezetési pozíció viszont jól beállítható, a magasságában is állítható ülést úgy le lehet süllyeszteni, hogy már szinte az aszfalton ül az ember, bár ekkor az autó méreteiből semmit sem lát. Én éppen ezért egy kicsit feljebb ültem, hogy láthassam a motorháztető egy részét, igaz. ekkor se látszik sokkal több. Sajnos a tükrök sem jelentenek ebben segítséget, úgyhogy alaposan fel van adva a lecke minden tolatásnál.

Az ülésekre visszatérve, azt kell mondjam, hogy bár jól állíthatók, hosszútávon nem kényelmesek, legalábbis nem sikerült az igazi pozíciót kikísérletezni. Továbbá az első könyöklők sem a legjobb helyen voltak, bár a két ülés közötti egy kis tárolórekesz fedele, ezért aztán nem csoda, hogy alacsonyan van. A váltó viszont nagyon jó fogású és kézre is esik, élmény volt vele haladni. A kormánnyal is hasonló tapasztalataim voltak, úgyhogy az autó irányítása nem jelentet gondot, az egyetlen, ami zavart - de ez se nagyon-, az a felhasznált anyagok minősége. Sajnos a legolcsóbb Classic változatban ez a széria, így érzékeltetik velünk, hogy nem a csúcsmodellben ülünk. Az üléshuzatokkal még nem is volt gondom, mert ez legalább viszonylag jól kinéző sötét kárpit, anyaga alapján pedig strapabírónak tünik, de a müanyagok egy része már nem tetszett. Nem azért mert ezek a legrosszabb anyagok, amiket eddig láttam, hanem azért mert ebben a kategóriában a kemény, kopogós anyagok felhasználása már nem divat. Tudom valahol le kellett faragni az árból, de talán lehetett volna egy kicsit nívósabb anyagokat is felhasználni.

Főleg azért, mert az autó felszereltsége egyébként nem rossz, hiszen volt benne négy elektromos ablak, központi zár, digitális légkondi, elektromos tükör, gyári hifi, hogy csak a kényelmi extrákat említsem, de megtalálható volt a fedélzeti számítógép, a riasztó és a kódos indításgátló is. A rádiós-magnó egyébként külön szúrta a szememet, mert ez már tényleg annyira igénytelen kinézetü, hogy rossz volt nézni. Bár a középkonzolt hozzá butították, még így is feltünő szegény, ráadásul nagy büszkén ráírták, hogy Skoda Auto. Szerintem a régi 120-asba jobban illene, mint ebbe a hajóba, ezért ez lenne az első, amit kipusztítanék ebből az autóból. Az ergonómia egyébként jó, tipikusan németes elhelyezésüek a kapcsolók, számomra csak a tükörállító joystick elhelyezése nem volt megfelelő, hiszen ez az oldalajtón a kilincs előtt van és kissé fura kezelni. Aki még nem ült Volkswagenben, az nem is találja meg elsőre ezt a gombot, mindenki lent a kormány mellett kereste. A tárolórekeszekből, italtartókból és a zsebekből viszont van bőven, nekem személy szerint a rádió alatti, kis elzárt zseb tetszett, ide ugyanis be lehet rakni az iratokat úgy, hogy ne legyen szem előtt.

Annak viszont kifejezetten örültem, hogy a nagyobb márkáktól néhány ötletes dolgot átvettek és így sokkal könnyebben boldogulunk az ajtókkal. Ilyen például, hogy az üzemanyagnyílás és a csomagtartó a bal oldali ajtón elhelyezett kapcsolókkal nyitható, persze a csomagteret a kulccsal külön is ki lehet nyitni. Egyébként a kulcs külön élvezet, hiszen a tolla behajtható, így zsebben simán elfér, és nem szakítja ki a ruházatot, emellett még a központizár és a csomagtartó távirányítója is meg van rajta. Ez a funkció nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen valahányszor kellet valami a kocsi hátuljából, nem kellett kinyitni a kocsit, utána a csomagtartót, hanem egyszerüen gombnyomásra nyílt a hátsórész. A fedél egyébként hatalmas, az erős teleszkópok miatt azonban nehéz visszahajtani, így hiába van belül fül a lecsapáshoz, mindig kívülről is rá kellett segítenem, vagyis állandóan össze koszoltam a kezem. A csomagtér egyébként kategóriájának megfelelő méretü, a nyílás is elég nagy, így jól pakolható.

Az erőmü

Most már nézzük mi lapul a motorháztető alatt, mert ez a fő ínyencség ebben az autóban. Ott ugyanis a VW konszern egyik büszkesége rejlik, az 1.9-es PD TDI motor, annak is a 130 LE-s változata. Ez csupán annyiban gyengébb a VW-ba, és Audikba szerelt egységeknél, hogy a maximális nyomatékot lecsökkentették 310 Nm-ről 285-re, így még sem tudja azt, amit igényesebb társai. Az igazság az, hogy ebből alig lehet valamit érezni, mert ez a motor is megfelelően rángatja ezt a nagy kasznit, nem éreztem nyomaték hiányt a mindennapi közlekedésben, sőt. Nagyon erős ez az erőforrás, mindenki el volt tőle ájulva milyen meggyőzően és megalkuvást nem türően húz a motor már 1800-as fordulattól. Ráadásul a járása is igen csendes, csak alapjáraton jön be egy kis dízel ketyegés az utastérbe, magasabb fordulatokon ugyan morog, de alig hallhatóan.

A beindítása egyébként nem volt semmi, mivel minden egyes elindulás után lévén müholdas biztonsági rendszer védte az autót, be kellett pötyögni egy kódot. Ez önmagában nem is lett volna baj, csak, hogy a panel elég rossz helyen volt. Ugyanis ezt a két ülés közötti rekeszbe rakták, a fedél alá, így mindig a könyök félre, fedél fel, kicsavarodott helyzetben kódbeírás, és fedél le mozdulatsort kellet eljátszani. Ráadásul ezt akkor is meg kell ismételni, amikor a vezetőoldali ajtót járó motornál kinyitjuk és becsukjuk. Ez utóbbi arra szolgált, hogy ha egy lámpánál a sofőrt kirángatják a volán mögül, akkor az ajtózárás után 10 másodperccel el kezd riasztani a kocsi, majd megáll. Ez mind nagyon jó dolog, de a Passatban ezt a kezelőbillentyüzetet a váltó mellé rakták, így talán itt is ez lett volna a jó megoldás. Ugyanis mindegy, hogy el van-e rejtve, mert a tolvajok úgy is tudják hol van, tehát inkább praktikus helyre kellett volna rakni, annál is inkább, mert sötétben nem látni belőle semmit, tehát a tornamutatványt meg kell toldani egy belső világítás fel-le kapcsolással.

Ha már végre beindult a motor, akkor viszont felszabadult autózás kezdődhet, mert elég jól össze van hangolva a motor és a váltó. Jók az áttételek, nagyon rugalmas az erőforrás, plusz könnyen kapcsolhatók a fokozatok. Erre elég nagy szükség is van, hisz mint a többi jó erőben lévő turbódízel, ez is nagyon gyorsan lepörgi a fokozatokat, tehát tempós haladásnál sürün kell váltogatni. Persze, a sima öreguras vezetés sem lehetetlen, csak azt nem szabad hagyni, hogy a fordulatszám beessen 1800 alá, mert ekkor annyira erőtlen, hogy még kettesben sem szívesen gyorsul, sőt néha le is fullad. De ha erre figyelünk, akkor simán lehet vele pötyögni, és ekkor a fogyasztás is elég mértéktartó, körülbelül 6 liter 100 kilométerre.

Azonban ez a vezetési stílus nem jellemző rám, és az autóban is sokkal több van, ezért inkább a kemény gyorsulásokat választottam, főleg mivel így egy-két kakaskodó VW, Merci és BMW tulajdonost tudtam okítani. Hála a kipörgésgátlónak lámpánál mindig elég jól el lehet jönni a kigyorsításkor, onnantól meg csak arra kell figyelni, hogy 4500 felett elfogy az erő, tehát kapcsolni kell. A gyorsulás egészen 180-ig folyamatos is, persze ezt csak autópályán próbáltuk. A végsebesség 200 körüli, onnantól már nagyon lassan gyorsul a Superb. Az én kis nyújtott jobb lábas stílusomban is egészen jó 7,7 literes átlagot produkált a kocsi, mondjuk autópályán "csak" 160-180-nal közlekedtem vele. Azért ennyivel, mert az amúgy egészen jó futómünek van egy rossz tulajdonsága. Először azt hittem a széles gumik miatt megy össze-vissza, az úthibákat nagyon követve az autó, de azóta két hasonló kategóriás autót is vezettem, és azoknál nem jelentkezett ez a dolog. Tehát ugyan az autó biztosan fekszik az úton, nagyon jó a kanyarstabilitása és kényelmes is, de a kormánnyal folyamatosan dolgozni kell az egyenesben tartáshoz. Márpedig nagy tempónál ez még veszélyes is lehet, így tehát inkább csak a biztonságos 180-ig nyomtam a gázt. Ekkor még jól kordában tartható az autó, jól lehet vele sávot váltani és biztonságban is éreztem magam.

Ez azért is volt így mert a fékek nagyon jóra sikeredtek, elég hamar harapnak és megfelelően lassítják a kocsit. Bár úgy éreztem, hogy a blokkolásgátló kicsit túl hamar lép közbe, de így is nagyon rövid fékutakat lehet elérni. A folyamatos kínzás hatására sem gyengült a fékerő, így azt kell mondjam ez a rész is szinte tökéletes. A kormányzásról már írtam, hogy rossz az egyenesfutás, de azért van pozitívuma is, hiszen pont megfelelő a szervorásegítés, és elég pontos is. Ezt még megtoldja azzal is, hogy a hatalmas autó viszonylag kis helyen elfordul, bár a Mercik rekordjait ez sem tudja, de kategóriájában jónak számít. Tehát az irányításban csak egyetlen probléma jelentkezik, de ez is csak nagy sebességnél zavaró, úgyhogy összességében nagyon jó élményeim maradtak az autóról.

Ér ennyit, de kinek kell majd?

Most, hogy a végére értem, csak azt kéne megmondanom, hogy mit tud ez az autó, megéri-e a több mint 7,5 millió forintot. Nos szerintem igen, sőt nagyon, hiszen hatalmas belsőt és szinte tökéletes utazóautót kapunk cserébe, amely jól megy és keveset eszik, vagyis nagyon jó. A gond csak az, hogy ebben a kategóriában inkább a márkák miatt vesznek meg egy kocsit, és ebben a Skoda még elégé le van maradva. Általában, aki ekkora kocsit vesz, annak az áránál sokkal fontosabb a felszereltség és az igényes anyagok használata, így ebből a szempontból is hátrányban van a Skoda. Persze ennek is van igényesebb változata, de az jóval többe kerül és akkor is csak Skoda. Személy szerint nekem kéne, mert többet tud, mint amit hisznek róla, és valószínüleg nem fogják lopni. Céges autónak jó választás lehet. A hazai importőr is inkább ez utóbbinak szánja, persze azért a magán embereknek sem lesz csalódás.

A többi képet itt találod

Számold ki a saját Casco-d!