Nissan Almera Acenta 1.5 teszt

Az Almera ráncfelvarrása egyértelmüen az előnyére vált. Eddig sem voltam ellene az előd formavilágának, bár sokan jellegtelennek tartották. Az új autóra ezt egyáltalán nem lehet mondani. Előröl egy kacagó kismanóra emlékeztet, aki azt dörmögi magában, hogy hiába előztél le, egyszer úgyis elkaplak. A fekete háttérrel bíró, vetítőlencsés fényszórók ferde vonalai szigorú tekintetet adnak az autónak, amit csak fokoz a Nissan által szárnyformának tulajdonított hütőmaszk formája is, szinte a homlokát ráncolja a kocsi. A lökhárító egyetlen, hatalmas rácsos nyílása, a felfelé görbülő "szájszélekkel" belevigyorog az előtte haladó visszapillantótükrébe. Az így, kissé gonoszra sikeredett első rész tehát megfogott, na mondom, végre egy igazi egyéniség, aki nem titkolja a benne rejlő erőt és dinamizmust. Sajnos később kiderült, hogy ez csak bohóckígyó-féle álca volt, többet mutat, mint amennyit tud.

Oldalról nem sokat változott a régi forma, itt már nem az agresszió, hanem az eleganciával ötvözött dinamizmus uralja az Almerát. Az eleganciát a sokkal finomabban, aprólékosabban kidolgozott részletek, lágyabb vonalak jelentik. Jó példa erre, hogy a fény-árnyék vonal sem egy éles törés, hanem egy nagy sugárral jellemezhető görbület, ami megnagyobbítja az autó tényleges méreteit. A dinamizmus pedig olyan apró részletekben figyelhető meg, mint a lágy hullámot idéző tetővonal. Ez a hátsó üléssor után enyhén felfelé kanyarodik, és egy rejtett tetőspoilerként indítja az ötödik ajtó lefelé ívelő vonalát. Ez az áramvonalas kialakítás egy kissé leszükítette ugyan a hátsó utasok helykínálatát, de kívülről nagyon tetszetős. Az autó egyszerü és nőies hátuljának összképét csak a lámpák hirtelen levágott belső élei teszik furcsává, ebben talán jobb lett volna csak a régit átrajzolni egy kicsit.

Az új Almera belső világa túlságosan szürkére sikerült, az anyag- és színválasztás sem a legjobb, átlagnak azonban bőven elmegy. Az igaz, hogy ültem már ebben a kategóriában sokkal rosszabban is, méghozzá nem is olyan rég, így annak tükrében felüdülés volt a Nissannal autózni. A kormány fogása és négyküllős alakja viszont nagyon tetszett, a többi kezelőszerv is jól lett elhelyezve, a bajuszkapcsolók kissé bumfordiak, de legalább nem kisteherautóból származnak. A müszerfal anyaga viszont kicsit átlagon aluli, amit a tetszetős formával, ergonómikus kialakítással ellensúlyoztak a japán dizájnerek. Az egyszerü, régies, négylapos óraegyüttesnek fémszínü kerettel próbáltak sportosabb kinézetet kölcsönözni, több-kevesebb sikerrel. A középkonzolt a légkondi és a rádió hatalmas, a Primerához hasonló kijelzője és kezelőgombjai uralják. Állóhelyben a megfelelő állomás és klíma beállítása egyszerü a nagy monitoron, amit az extraként rendelhető navigációs rendszer is igénybe vesz, menet közben azonban már több figyelmet von el a vezetéstől, így jobban járunk, ha a mitfárerre bízzuk a dolgot.

Kevés olyan autóban ültem, amit rögtön beüléskor ismerősként tudtam köszönteni, és nem kellett több tíz kilométereket vezetni, mire megtaláltam a kényelmes beállításokat Az Almera azonban ezen kevés autó közé tartozik, és bár nincsenek sportülései, de mégsem puha fotelekben, hanem keményebb szivacsozású, megfelelő méretü ülésekben foglalhat helyet az elöl utazó. A tökéletes vezetési pozíció eltalálása már elsőre sikerült, menet közben még a tükröket sem kellett utánállítani, az első pillanattól jól éreztem magam a bal egyen, pedig rólam nem vettek ülésmintát nem úgy, mint Illés Tamásról a Formula Nissan sorozatban. Sajnos hátul a bőséges helykínálat már nem jelentkezik, magam mögött én sem férek el tökéletes kényelemben, pedig nem vagyok kosaras méretekkel megáldva, sőt, a fejtér az említett tetővonal miatt kicsit szükösebb lett. A két hátsó utast azonban ezért kárpótolhatja a lehajtható kartámasz.

A csomagok elhelyezése nem okoz gondot az Almera tulajdonos számára, a 355 literes raktér átlagos méretekkel bír. A bepakolás ugyan kicsit nehézkes, a perem magasan van és keskeny, viszont a kategória szokásaitól eltérően egy jó nagy csomagtérháló mögé rejthetjük a szanaszét heverő cuccainkat megóvva azokat a röpködéstől. Az utastér is igen sok rakodási helyet kínál, praktikus megoldásokkal: a középkonzolon kihajtható pohártartókat, valamint a szatyrok számára egy akasztófület találunk. A kesztyütartó és a térképzseb is elég tágas, a szemüvegnek pedig a belső világítás kapcsolói mellett, a plafonon találunk egy lehajtható kis rekeszt, továbbá a nagyobbak között rendszeresített könyöklő alatti tároló is nyújt még lehetőséget kisebb tárgyak elrejtésére. Összességében egy négytagú család számára bőven elegendő helyet kínál, az új Almera egy családi kirándulásra tehát tökéletes.

Azért essen szó a családfők egyik legfontosabb szempontjáról is, a dinamizmusról. Ezen a téren már okozott egy kicsi csalódást a Nissan. Az 1.5 literes benzines erőforrás 98 lóerőt szolgáltat 6000-es percenkénti fordulaton, a 136 Nm-es maximális nyomaték 2000-rel kevesebbnél jelentkezik. Ezek az értékek szinte megegyeznek a kategória számtani átlagával, a méretéhez, tömegéhez elegendő is lenne, mégsem lehet érezni benne az erőt. Ennek egyetlen reális magyarázatát a váltó áttételezésében találtam, ami nagyon hosszúra sikerült. Kettesben például bőven száz fölé lehet húzatni, ami ugyan csökkentené a gyorsulás idejét, mert eggyel kevesebbet kell váltani, azonban az egyes is túlzottan sokáig tart, ezért a lámpáknál nem mi leszünk rajtelsők. A váltó pozitívuma, hogy pontosan, finoman kapcsolható, és ugyan a váltási utak kicsit hosszúak - a sportosabb, gyorsabb váltásokat nem is szereti -, de a váltóbot kézre áll és fogása is jó.

A motort tehát pörgetni kellene a lendületes autózáshoz, de ekkor a hangja is megjön, ami se nem sportos, se nem szép, olyan, mintha erőlködne egy kicsit. A menetzaj viszont egészen jól ki lett rekesztve az utastérből, még az autópályatempó felett is bőven elviselhető, rádiózni és beszélgetni is nyugodtan lehet. Az autó leghangosabb része a futómü, hallani, ahogy elnyeli az út egyenetlenségeit, azonban ezt a téli gumi nagyobb és eltérő mintázata is befolyásolta. A gyár által ígért vegyes fogyasztás, a 6,7 l/100km, egy figyelmesebb vezetéssel egész jól megközelíthető. Ez a tesztút során ugyan nem sikerült, de én mindenáron erőltettem azt, hogy kihozzak belőle egy kis rallis feelinget, ez közel 9 literes átlagfogyasztást jelentett, ami a körülményekhez képest nem sok.

A hajtáslánc tehát nem a rallyzásra lett kitalálva, és ezt a futómü sem türi meg. Az elöl McPherson, hátul félmerev felfüggesztés hangolása is a kényelem érdekében történt, az utazási komfort magas, a rugózás lágy, nem fog a gerincünk megfájdulni még több száz km után sem. Ezzel nem érezzük meg, ha áthajtunk egy fémpénzen. Az autó stabilitása az erősebb billegés ellenére is megmarad, erőltetettebb kanyarokban enyhe alulkormányozottság lesz úrrá rajta, de ez finoman korrigálható. A lágyabb futómü nem csökkenti drasztikusan a biztonság érzését, oldalszélre nem érzékeny, és tengeribetegséget sem kapunk benne. A fékrendszer is családias irányban lett fejlesztve, az előírt értékeket biztonsággal teljesíti, az Almera mindenhol megáll, ha kell. A pedál útja közepesen hosszú, és a lenyomása sem igényel brutális lábat, de forszírozott tempóban ezt sem érdemes használni, nem egy harapós fajta.

Az új Nissan igazi erénye azonban az ára, és az, amit adnak érte. Az Acenta P2 fantázianevü Almera listaára 3,69 millió forint. Ez a felszereltség azonban szériában már rengeteg extrát kínál. A biztonság terén négy légzsák (két front- és két oldallégzsák), aktív fejtámlák elöl, ABS-sel, EBD-vel és fékasszisztenssel kiegészített négytárcsás fékrendszer, valamint hátul is három fejtámla egészíti ki a kínálatot. A kényelmi felszereléseket is hosszan tart felsorolni, hiszen széria az automata légkondi (!), a négy oldalablak mindegyike elektromosan mozgatható, a külső tükrök állítása is motoros, a zenéről hathangszórós CD-s rádió gondoskodik, amit "természetesen" a kormányról is vezérelhetünk, ezenkívül a távirányítós központizár, az ugrókódos indításgátló és a fedélzeti számítógép is alapban jár.

Az új Nissan Almera a szigorú, sportos kinézete ellenére, azt hiszem nem a fiatalok kedvence lesz. Az átlagos motor és a túl hosszú váltó inkább a nyugodtabb vezetők számára nyújtja a tökéletes vezetési élményt, a sportosabb lelküek nem lesznek megelégedve vele. Viszont annak, akinek nem az a fontos, hogy két perccel korábban érjen oda valahova, hanem az, hogy a családjával biztonságban megérkezzen egy megbízható autóval, annak melegen tudom ajánlani. Az Almera tipikusan úgy győz a bajnokságon, hogy az egyes futamokat nem nyeri meg: külön nézve mindig találunk jobbat, de az összpontszáma az dobogóra már elég.

Számold ki a saját Casco-d!