Fiat Multipla JTD ELX teszt

A Fiat Multipla-val kötött szorosabb barátságom elég érdekesen kezdődött, ugyanis baráti társaságomban én voltam az egyik fő szószoló, amikor a Multipla-t kellett szidni. Számomra akkor ez volt a legcsúnyább autó, bár már akkor sejtettem, hogy annyira rossz még sem lehet, ugyanis a tulajok rendre dicsérik. Miután egyre többet találkoztam a géppel, már meg sem lepődtem az alakján, és most már elmondhatom, hogy a hátuljával egészen kibékültem. Persze a "hurkás" orra még mindig rossz érzéseket ébreszt bennem, ezért a teszt során az autót igyekeztem hátulról megközelíteni. Az igazság az, hogy az előző 1.6-os Multipla tesztünk után már elég lelkesen vártam az autót, sőt a benzines kényelmén és variálhatóságán felbuzdulva kifejezetten én kértem ezt az JTD-t, hogy egy hosszú külföldi úton letesztelhessük.

Védőbeszéd

A Multipla tesztelés nagyon nehéz ügy, szinte mindenkit egyenként meg kell győzni, hogy a látszat ellenére ez egy nagyon jó autó. Már láttam olyan véleményeket is a szaksajtóban, hogy a márka legjobb modellje a Multipla, de az előző tesztünk hozzászólásaiban az ellenkezője is elhangzott. Nos, ez utóbbit biztosan olyan írta, aki csak a külső alapján ítél meg egy autót, és nem töltött el egy hét alatt 4400 kilométert a kicsike volánjánál, mint én. A Multipla ugyanis a neki támasztott követelményeknek tökéletesen megfelel, hat ember számára ideális utazóautó. Amint az ember kinyitja az autót és beül, egy teljesen más világba cseppen bele. Az autó ugyanis belül se éppen szokványos, de idővel rájöttem, hogy a legtöbb dolog a funkcionalitás miatt lett ilyen. A müszerfal például középre került, hogy a megszokott helyén egy kis lapos doboznak adjon helyet, amit egyébként nagyon jól tudtam használni. Ebből a jobboldali utas előtt is van ugyanilyen, tehát elég sok hasznát vettük ennek a megoldásnak. A kesztyütartó sem a szokványos, ugyanis csak egy nagy polc, amire elég sok mindent rá lehet rakni, és többé-kevésbé meg is marad rajta. A hatalmas napellenzők mögött mindkét oldalon nagy szemüvegtartók lapulnak meg, amibe nem kettő, hanem 3-4 darab is elfér. A jobb oldali első ülés alatt volt még egy fiók, ami szintén nagyon hasznos, csak a mozgatásával akadtak kisebb gondjaim. Ezen kívül minden ajtónál voltak tágas ajtózsebek, plusz a müszerfalon egy pohártartó. Ez az egy kevésnek bizonyult, de az üveges italokat az ajtózsebekbe is lehet tenni.

Robotix

A müszerfal érdekességei között talán a legszembetünőbb a robot szellőző, ami minden irányba fújja a levegőt, ha kell. Ez szerencsére még oldalsó szellőzőrostélyokkal is kiegészül, így a fütés hatékonyságával nem akadt gond. A kezelése is egyszerü, mivel a tekerőgombok közvetlen a váltókar mögé kerültek, elég magasra. A ködlámpa kapcsolója szintén itt van, meg az elakadásjelzőé, azonban ezek már kicsit messzebbre kerültek. A legrosszabb helyen a fedélzeti számítógép gombjai vannak, ugyanis a sebességmérő alján elhelyezett kis gombig alaposan nyújtózni kell. Ez felkerülhetett volna valamelyik bajuszkapcsolóra is, és akkor már mindjárt kellemesebb lenne a kezelése, így kicsit gáz. A kocsi ergonómiájáról is hasonlót írhatnék, de igazából meg lehet szokni. Mikor a teszt végén kiszálltam már teljesen benne volt a kezemben az, hogy a tükröket belső visszapillantó előtt a tetőn lehet állítani, sőt az elektromos behajtása is az itt lévő gombbal lehetséges. Az sem nagyon zavart, hogy csak az első két ablakemelőt tudom müködtetni a vezetőülésből, ráadásul azokat egymás mögött lévő kapcsolókkal. Nekem valamiért mindig az eset kézre, amely a jobboldali első ablakot mozgatja, ezért gyakran előfordult, hogy az utasomra ráhoztam a frászt, mitől is mászkál az ablaka.

Térérzet

A kocsival kapcsolatban azonban ezt mind megbocsátja az ember, ugyanis az utastere annyira kellemes, hogy mit számít, hogy egy-két kapcsoló nem ott van, ahol először kerestem. Az egész már azzal kezdődik, hogy a hatalmas üvegfelületek miatt az utastér nagyon világos, hangulatos. A belső kárpitozás is vidám, ráadásul a müszerfal is kapott belőle, így igényesen is néz ki. Az összeszerelési minőségben már volt egy-két hiba, de ezek menet közben nem zörögtek, úgyhogy igazából nem zavartak. A helykínálat viszont hatalmas, ami rengeteg összetevőből jön. Először is az egyterü jellegből fakadóan nagy a tengelytáv, nagy a belmagasság és sík a padlólap. Ehhez jön még, hogy az autó szokatlanul széles, ráadásul a nagy üvegfelületek miatt vállban szélesebb, mint derékban. Ezért három utas nagyon kényelmesen elfér egymás mellett, engem a vezetés közben egyáltalán nem zavart, hogy mellettem ül még két ember. Ha pedig nem ül, akkor az első középső ülésből egyből asztalkát lehet csinálni, ami szintén nagyon pozitív, csak kár hogy nem lehet eléggé előre húzni.

Ez az ülés ugyanis hátrébb jár, mint a mellette lévő kettő, ezzel akarták elérni, hogy az elöl középen ülő utasnak is mindig legyen elegendő lábtér, sikerült is. Emiatt a mögötte lévő ülés is hátrébb áll, és persze ebből is lehet asztalt csinálni. Az ülések elvileg kivehetők, de a középső kettő ilyen szempontból problémás, úgyhogy én nem tettem ilyet. Helyette inkább a csomagtartó vettem szemügyre, amelynek a nagysága a hátsó ülések beállításától függ. Nálam hat ember csomagja úgy fért el, hogy a kalaptartót is kivettük, és az ülések is majdnem derékszögben voltak, de azért legalább elfért. A tér elég furcsa alakú, inkább magasságban lehet pakolni, ezért voltak kisebb gondjaim, de azért valahogy összehoztuk, hogy három közepes méretü sporttáska elférjen keresztben alul, rá meg ment két nagy, meg egy kicsi. Ilyenkor ugyan már a hátra történő kilátás a nullával egyenlő, de kevesebb utas esetén már sokkal jobb a helyzet, és igazából maximális utas számnál is megoldotta a feladatát.

JTD + 10 lóerővel, de ez is kevés

A modellfrissítésen nemrég átesett Fiat egyterü tehát térben nagy, de mi a helyzet a müszakikkal. Nos, a dízel motor is nemrég ment át egy kis erősítésen, így a korábbi 100 LE helyett már tízzel többet tud, de ebből nem túl sokat érezni. A még első generációs közös nyomócsöves motor ugyanis forgatónyomatékban nem szedett fel magára, tehát továbbra is a 200 Nm-t adja le, amely ekkora motorhoz kicsit kevés. Nem mondom, hogy ezzel a motorral nem lehet haladni, sőt még talán kellemesebben is megy, mint az 1.6-os benzines, de a konkurensek között jónéhány dinamikusabb is akad. Ilyen téren talán a legjobb példa a VW 1.9-es PD TDI-je, amely az egyterükben 310 Nm leadására is képes, ami azért sokkal biztatóbb. Nekem azonban a 200-zal kellett beérni, ami azért ment könnyedén, mert a kissé erőtlen motorhoz egy nagyon jól kezelhető joystickváltó párosult. A kar közvetlen a kormány mellett trónol, annyira, kézre esik, hogy igazából már a kezemet is azon pihentettem. Mögötte a kezelőszervek is jó helyen voltak, tehát minden szempontból megfelelő ez a kar. A járása ugyanakkor kicsit maszatos, néha akadozik, de ahogy megszoktam, már gyorsan tudtam vele kapcsolgatni.

Fekszi az utat

A kormány jó, bár nagy sebességnél már nem voltam teljes mértékben megelégedve vele, de a rásegítés mértéke pont megfelelő. A kocsi fékjére is ezt tudom mondani, de a teljes terhelésnél már érződik rajta, hogy nem bírná a folyamatos nagy igénybevételt. Ez néhány hegyi szakaszon zavart is, de erre az a megoldás, hogy nem kell száguldozni egy ilyen autóval. Pedig lehet, hiszen a nagy tengelytáv és széles nyomtáv miatt egészen jól fekszi az utat. Üresen még kemény is a futómü, ilyenkor tehát még kissé sportos is, de megterhelve már kilágyul és kissé hajós lesz. Ez azonban nem megy át ringatózásba, tehát még ilyenkor is stabil, főleg a kanyargósabb autópályákon jött ez jól, hiszen simán tudtam tartani a személyautók tempóját. Az utasok sem nagyon panaszkodtak a rugózásra, és a zajszint is megfelelő szinten maradt. A dízel Multipla tehát még csendesebb volt a benzinesnél, ennek az oka a hosszú ötödikben keresendő, ami a benzinesre nem volt jellemző.

A padlóról húz

Az kocsi városi vezetése még jobbnak mondható, ilyenkor ugyanis már nagyon dinamikusan mozog a Multipla, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a csekélynek mondott 200-as nyomatékát már 1500-as fordulaton leadja. Így mindenféle pörgetés nélkül lendületesen halad, a futómü jól vasalja az úthibákat. Csupán a parkolásokkor kellett szoknom, hogy a bal kéz felöl van a kézifék, és hogy őrületbe visz a tolatóradar. Éjszakai szakaszokon nagyon tetszett, hogy a tompított is elég jól világít, de a hurkába rejtett reflektorok pedig nappallá varázsolják az éjszakát. Sajnos a ködlámpák kipróbálására is adódott alkalom, és ezek is jól vizsgáztak, tehát azt mondhatom, hogy a Multipla fényszórói nagyon jók.

4400 kilométer teljes terheléssel és 7,3-as átlaggal

A kocsival való utazás tehát meglehetősen kellemesre sikeredett, teljes terheléssel is simán haladt 140-150-nel, de néha túlszaladtam egészen 170-ig. Az erő már 150-től kezd jelentősen fogyni kezdett, ezért használtam a gépet csak addig. Szerencsére a fogyasztása is nagyon kellemes szinten maradt, a többszöri tankoláskor épp az adott szakaszoktól függően 7 és 7,6 liter közötti átlagok jöttek ki. Természetesen a legnagyobb érték akkor volt, amikor nagyon sokat mentem városban, ott ugyanis 8 körül eszik a gép. Ez azt jelenti, hogy az egész maratoni tesztútra 7,3-as átlag jött ki, ami pedig elég csekély, ha azt vesszük, hogy kevés kivétellel mindig 6 ember ült a kocsiban és az út jelentős részén még a csomagtartó is tele volt tömve. Hét liter alá már azzal le lehet vinni az étvágyát, hogy nem hatan ülnek benne, de szerintem a 6,5 liter sem lehetetlen, csak kicsit visszafogottabban kell menni. Ebből kifolyólag a gazdaságossága mindenképpen mellette szól, már csak az ára lehet(ne) akadály.

Nagyon olcsó

Ez azonban nem lesz az, hiszen a Multipla saját kategóriájában nagyon szimpatikus áron kínálja magát. A nálam lévő nagyon jól felszerelt JTD ELX alapára például 5.640.000 forint, ami egy-két kiegészítő extrával még mindig 6 millió alatt maradt. Pedig volt benne négy légzsák, hat hárompontos öv, légkondi, blokkolásgátló, elektromos ablakok és tükrök, Fiat Code, CD-s rádió, fedélzeti számítógép, állítható magasságú kormány és vezetőülés, szervokormány és satöbbi. A feláras extrák között a hátsó elektromos ablakemelők, a riasztó, a metálfény és a tolatóradar szerepel, ezek együttes felára közel 300 ezer forint. Igazából olyan nem is volt, ami nagyon hiányozott volna, ha kimaradna, sőt inkább egy-két okos extra idegesített.

Az első ilyen a külső hőmérséklet kijelző, amely körülbelül félóránként egy hangos pityegéssel jelezte, hogy 3 fok van, vagyis fagyveszély. Ez azonban mindig úgy megijesztett mindenkit, mintha a motor állt volna le. A másik idegesítő dolog a tolatóradar, ami mindig örült csipogásba kezdett, ha rückvercet raktam, ha volt mögöttem valami, ha nem. Így inkább a nagyon jó tükrökre támaszkodtam, azzal legalább lehet jól parkolni. Kisebb nehézségeket az jelentett még, hogy a szokatlanul széles autóval nehéz éles kanyarokat venni, tehát szüken parkolni, és a nagy ajtók miatt az sem mindegy hol áll meg az ember.

Az eszem ilyet venne, a szemem nem biztos

Ezek ellenére a Multipla rengeteg kellemes élménnyel ajándékozott meg minket, és egy-két apró idegesítő dologgal. A több mint 4000 kilométer alatt nagy sebességü utazásra tökéletesen bevált, a zajszintje és a fogyasztása nagyon baráti értéken maradt. A kocsi igazából egyterünek tökéletese, egyedül a formájába lehet belekötni. Én azonban már csak a tudására koncentrálok és ezek alapján azt kell mondanom, hogy nagyon megéri. A vételár a felszereltségéhez és a kaliberéhez mérten nevetségesen olcsó, és a fenntartási költségei miatt sem kell aggódni. A JTD ráadásul szerintem jobb választásnak tünik az 1.6-os benzinesnél, ugyanis menni megy úgy, sőt kellemesebben adja le a teljesítményét, takarékosabb, és csendesebb is. Tehát a valamivel több mint 1,1 milliós felárat érdemes kifizetni, mert utána kellemes meglepetésekkel szolgál a kutaknál. Tapasztalataink szerint körülbelül 6 literrel eszik kevesebbet a JTD, ami az olcsóbb üzemanyag miatt még kedvezőbb költségeket jelent. Számításaim szerint 80 ezer kilométer alatt már megtérül az ár, tehát aki sokat megy, annak mindenképpen a dízel a jó választás. A csendessége is e mellett szól, és vezetni is sokkal kellemesebb a dízelt. A kategóriájában szintén nagyon jó vételnek számít a JTD Multipla, de sajnos a külseje miatt mégsem sikeres. Aki azonban valamilyen szinten el tudja fogadni az autó külsejét, az az ára miatt nyugodtan vegye meg, nem fog benne csalódni, inkább meglepődik milyen ötletes és tágas.

Számold ki a saját Casco-d!

Pontszámok

Külső: 6

Belső: 8

Kényelem: 9

Felszereltség: 9

Motor: 7

Fék: 8

Futómü: 8

Kormány: 8

Váltó: 9

Menettulajdonságok: 7

Fogyasztás: 9

Ár/érték: 9

Müszaki adatok

Motor: soros, 4 hengeres, közös nyomócsöves turbódízel

Hengerürtartalom: 1910 ccm3

Max. teljesítmény: 110 LE / 4000 ford./perc

Max. forgatónyomaték: 200 Nm / 1500 ford./perc

Meghajtás: elsőkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó

Hossz / szélesség / magasság: 3995 mm / 1870 mm / 1670 mm

Tengelytáv: 2665 mm

Saját tömeg: 1390 kg

Csomagtartó mérete: 430 / 1300 l

Üzemanyagtank mérete: 63 l

Gyorsulás 0-100 km/h: 12,2 s

Végsebesség: 173 km/h

Fogyasztás (város/országút): 8 / 6,4 l/100 km

Tesztfogyasztás (vegyes): 7,3 l/100 km

Modell alapára: 5 900 000 Ft